Egy képpel kezdem:

A mester dolgozik

  És szöveggel folytatom:
 
A kyykkä (ejtsd: kükka) egy régi eredetű finn szabadtéri játék, lényege, hogy egy téglalap alakú pálya két végén, egy vonalban felállított kis fa hengereket kell egy sodrófához hasonló fadarabbal a pálya alapvonalán túlra löknie a szembenálló feleknek. Lehet csapatban vagy egy az egy ellen is játszani.
 http://en.wikipedia.org/wiki/Finnish_skittles

  Február 10-11-e a Kyykkä-hétvége/világbajnokság ideje volt az egyetemen. Világbajnokság, mert ezt a játékot nem nagyon ismerik a világon sehol máshol és mivel az egyetemen sok a külföldi diák, ezért legalább egy évben egyszer nem csak finnek játsszák. Maga a rendezvény egy otthoni gépészkari vagy egyetemi napokhoz hasonló dolog volt a legkülönfélébb módon mulató emberekkel, adok is egy áttekintést a dologról, aztán mindenki döntse el, hogy az otthoni BMÉ-s vagy ez a menőbb.

Egy pálya játék előtt

 

És egy másik játék közben

És még egy játék után

  Na szóval, mi csak úgy lementünk, én nem is gondoltam, hogy itt túl sok ember lesz, de kiderült, hogy elég nagykaliberű a dolog. Az egyetemen kampusza elég nagy és ha nem is tömve, de szinte tele volt emberekkel. Befelé menet egy jégtömbökből épített szaunába ütköztünk, előtte álló és szövegelő emberekkel – persze biztos bennt is voltak valakik. Az első érdekesebb gyülekezet, akik itt jöttek velem szembe, 4 NDK/keletnémet mezes csajból állt, akik boldogan sétáltak az arcukra ragasztott bajusszal.

Jégtömb szauna

Keletnémet sportolók

  Beljebb jutva elénk tárult a főépület előtti 4 kyykkä pálya, amit körülálltak a lelkes drukkerek. A fotókon talán nem annyira feltűnő, de sokan ittak és eleget. Az emberek közül páran farsangi jelmezben járkáltak hippinek, katonának, terroristának, narancssárgának vagy valami másnak öltözve. De a többiek között is alap volt egy hülye paróka vagy kalap, neonszínekkel világító melegítőruha vagy régi Adidas, Nike sporttáska.

Narancssárgák

A Gárda - valószínűleg

Szaunázók

Szauna

  Ja és persze az overál volt a leggyakoribb viselet. Ez az itteni egyetemen az egyenruha. Minden szaknak megvan a saját színe – kék, vörös, lila, zöld, fehér, szürke meg lehet, hogy másmilyen is van. Szokták rá varrni egy csomó felvarrót. Ezeket szokták a srácok felvenni szakos meg egyetemi bulikon. Meg van még a tengerészsapka, azt is látni néhány emberen.

  A terrorista barátaink túszul ejtettek engem egy fotó erejéig. Megkérdeztük őket, szabad-e egy fotót, erre ők így válaszoltak: „Sure, we take you hostage.” A csíz pillanatában pedig ezt mondták: „Everybody say: hooosstaaagge.” Ez látható a képen.

Szorult helyzetben

  A főépület előtti obeliszkhez közelítve találkoztam egy-két szaunából kijött, törölközőben mászkáló emberrel, közelebb érve kiderült, van aki anélkül is huzamosabb ideig elvan ideki, szóval nem szégyelősködtek páran – mondjuk ez azért már a keménymag volt. Ja és volt még egy nagy kondérszerű medence is az obeliszk mellett amiben fiúk, lányuk üldögéltek páran. Néha közülük is kimásztak páran, azt hittem legalább ők fürdőruhában lesznek...hát nem igazán jött be a tippem. Szóval számtalan tényező terelte el az ember figyelmét hétvége lényegéről, a sportról. Igazából annyit tudok a játékról mondani, hogy játszani érdekesebb számomra mint nézni, de egy meccset azért végignéztünk. Meg egyszer azért játszottam már én is ilyet korábban. Játék közben jó messzire elrepül  a sodrófa meg a bábuk is szanaszéjjel mennek a csúszós havon, úgyhogy nem győzik őket összeszedni.

Az obeliszknél távolabbról

És közelebbről - a kondérral a háttérben

Másik oldalról

  Amúgy meg hangulatfokozásként ment a tüp-tüp, meg volt egy-két társaság, akik a saját építésű hangfalaikkal vonultak ki, ezek közül nekem a babakocsis megoldás tetszett leginkább, amin még termosz is volt. Szóval megoldják a finnek a dolgokat. Én egész másképp képzeltem el, amikor azt mondták, hogy tartózkodóak. Itt mindenki mert gáz lenni meg bohóckodni. Magyarországon meg ha lila parókával kimész az udvarra, akkor már művész vagy.

Könnyen mozgatható hangrendszer

  Péntek este tartottunk egy palacsintázós bulit, meghívtunk egy csomó embert, végül voltunk vagy 14-en. Kicsit nehezen akart beindulni az este, ezen segített Duarte, a portugál srác, aki mutatott egy activityhez hasonló játékot, amivel aztán jó sokáig elvoltunk. Utána elmentünk biliárdozni, aztán 1 körül, amikor már páran rá akartunk aludni az asztalra a hosszas játszmák közben, befejeztük és hazamentünk.

  Szombaton Bram és Jün nevű ismerőseink hívtak meg minket és másokat magukhoz, én azt hittem, hogy legfeljebb teával várnak minket, de csináltak egy csomó kaját mindenki segítségével, úgyhogy jó dolgunk volt. Ettünk két koreai ételt, az egyik nagyon hasonlított a pörköltre, csak nem volt pont olyan szaftja, a másik meg kicsit a rizses húsra, csak bele volt keverve egy csomó zöldség. Finomak voltak. Jók szoktak lenni az ilyen összejövetelek, egy csomót lehet dumálni angolul meg mindenki mindenféle érdekességeket mesél a saját országáról dolgairól. Itt pl. egy spanyol srác mesélte, hogy kétszer volt Pesten, és hogy kb. a magyar főváros a kedvence. Mondta, hogy volt Bécsben is, az ugyebár hasonló építészetileg meg más tekintetben is, szép, tiszta, de szerinte unalmas. Közel sincs annyi klub, szórakozóhely meg éjszakai élet mint Pesten. És már több más európai országból jött embertől hallottam hasonló véleményt, vagyis hogy, a nyugat-európai városok szépek, rendezettek, de hogy kevés helyen van annyi könnyűzenei kultúra, meg buli, mint Pesten. Meg hogy kicsit koszos meg zajos, de mégse olyan mint egy jól összerakott makettkiállítás, hanem nagyon is élő. Ez nekem elég érdekes, én azt hittem eddig, hogy minden nyugat-európai sokkal jobban szereti Nyugatot. Meg mások, akik jártak Magyarországon vidéken, vagy más közép-európai országban, mind azt mondták, hogy szép a táj, jók a kaják, a bor stb. Úgyhogy nem kéne annyira elsiratni magunkat.

  Ugyanezen az estén tudtam meg, hogy Dél-Koreában a fél ország katolikus keresztény (a másik fele buddhista) - van ilyen.