Miért éppen Alaszka?

Litvánia

Nos. Múlt héten 4 napig külföldről külföldre mentünk, mégpedig Litvániába. Hogy miért, hát azért, mert Andris Úr talált olcsó repülőjegyet a Ryanairnél. Tényleg olcsó volt, mindennel együtt nem több mint 45 euróba került oda-vissza útra, Litvánia pedig nincs annyira közel, Tamperétől kb. 700 km-re, meg mondjuk Pestről is nagyjából annyi lehet. Ezt a repülő egy óra alatt megteszi, szóval elég gyors. Tehát két hete az olcsó jegy láttán pár nap alatt sikerült kitervelni az egészet, hogy mint-hogy leszünk mi ott. Arra jutottunk, hogy 4-en megyünk, 3-an magyarok Andris és Andrással + még csatlakozott hozzánk Bram, a belga srác, aki tényleg jó arc. Andris komolyan nekiállt és szervezett szállást coachsurfingen, 2 napra Vilniusba és 2 napra Kaunasba 4-ünknek. Én teljesen szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de teljes sikerrel jártunk. Mindkét helyen egy-egy lánynál szálltunk meg, az egyikük Vita, aki a barátjával lakik, és a lakásuk vendégszobájában adott fekhelyet ágyon meg ilyen kihúzható ülőn, meg körbevezetett minket Vilniuson és eljött velünk Trakaiba, ami Litvánia régi fejedelmi központja volt, olyasmi mint nálunk Visegrád. A másik lány Miglea, aki egy tényleg nagy házban lakik a bátyjával, és egy tényleg nagy szobában aludhattunk nála matracokon a földön. De az is teljesen kényelmes volt. Mindkét lány tök korrekt meg kedves volt, úgyhogy nem panaszkodhattunk. Utóbbi nem adott idegenvezetést, de nem is kellett végül, mert tudni kell, hogy András (a közlekkaros) mindig mindennek utánaolvas, vágja egész Európa történelmét és közlekedési hálózatát, úgyhogy az ő általa kinyomtatott 20 oldalnyi leírásból és térképekből 4 napig egész jól megéltünk a barangolásaink során. Köszönet neki és Andrisnak a munkájáért.

Szóval, egy kicsit időrendben: szerda éjjel érkeztünk meg Kaunasba repcsivel. Onnan éjfél után egyből átbuszoztunk Vilniusba, a fővárosba, ami az ország keleti határához esik közel. Az első két napot itt töltöttük. Csütörtökön megnéztük Trakait meg félig-meddig Vilniust, aztán még maradt egy egész pénteki napunk Vilniusra. Litvánia érdekes hely. Sokmindenben hasonlít Magyarországra, de azért az utcákon meg egy-pár szocialista épületen látszik, hogy keletebbre van. De amúgy a lakótelepek meg a történelmi városrészek épületei is sokszor teljesen közép-európai hatásuak. Az utcán a személyautók tök ugyanazok mint Mo-n, szóval nincsenek már itt se nagyon régi Ladák stb., pedig én arra számítottam volna. Gazdaságilag is Magyarországgal lehet egyszinten vagy némileg szegényebb, de érdekes, hogy nem tűnik annyira szétszakadtnak a társadalom mint otthon, tehát, hogy az átlagember kicsit szegényesebbnek tűnik, de kevés a feltűnően nagyon szegény meg kéregető, hajléktalan, meg a nagyon gazdag is. Utaztunk 3-szor vonaton, 2-szer buszon, vasútállomás, buszpályaudvar, járkáltunk mindenfelé és nekem így tűnt. De állítólag itt is nagy a munkanélküliség sok helyen.

Vilnius elég szép város. A fekvése nekem kicsit Egerhez hasonlít – nem túl nagy hegyek közt a völgyekben vannak épületek , csak jóval nagyobb a belváros meg az egész. Egy csomó templom van a városban, de tényleg, még sehol nem láttam ennyit egy rakáson és nagyon sokféle van. Jól néznek ki. Vannak jó éttermek, 4 nap alatt 3-szor ültünk be enni, és litasból átszámítva kb. 1000-1200 Ft-ért már lehet enni egy korrekt 1-2 fogásos ételt egy rendes vendéglátó helyen. A sörök tök jók, finomak, sokféle van és olcsó, 2-300 Ft-ba kerül egy. Szóval az árszínvonal néha még olcsóbb is mint a mo-i.

Trakai vára olyasmi hely mint itthon a gyulai. A körülötte meg a környéken lévő tavak be voltak fagyva, mindenki azon járkált, sífutott, lékhorgászott, motorozott, motoros szánozott, kutyát futtatott, siklóernyőzött stb. Útközben sokat sztorizgattunk, meg ment a röhögés András ingyen történelem és földrajz óráin, amikkel még a litván szállásadóinkat is meglepte, úgyhogy megvolt a jó hangulat. Érdekes, hogy az itteniek számára teljesen levágós volt, hogy mi vagyunk a külföldi turisták – még akkor is, amikor csendben voltunk, és úgy néztünk ki mint akik tudják hogy merre kell menni – mert sok helyen érdeklődve méregettek minket a járókelők. Nem tudom mitől lehetett, az itteniek úgy néznek ki kb. mint a magyarok vagy a lengyelek, szóval nem ütöttünk el annyira, meg a megjelenésünk se volt túl feltűnő, úgy látszik jó szemük van az ilyesmihez.

Úgyhogy az első két nap elég kellemes volt. A másik kettő is, kivéve azt, hogy Kaunas nem túl bizalomgerjesztő. Valami olyasmi lehet mint Miskolc. Másfél napig csak panelokat meg szürke utcákat láttunk az egész környéken, estefelé igyekeztünk elhúzni a csíkot hazafelé, mert nem tűnt teljesen biztonságosnak. Bár egész idő alatt nem ért minket semmi atrocitás. Bram járt 7 éve 10 nap erejéig Litvániába, és 3-szor kellett futnia – maffia és vmi szkinhedek elől, mert nekiálltak vele kötekedni az angol beszéd hallatán, csak azért mert külföldi. Akkor állítólag sokan be voltak pöccenve az EU-csatlakozás miatt, valószínű mert épphogy függetlenek lehettek a történelem során az utóbbi 400 évben másodszor, máris csatlakoztak valahová. Azóta állítólag teljesen lecsendesedtek a kedélyek, ezt mondta egy helybeli családapa is, aki csak úgy leállt velünk beszélgetni az utcán, hogy minden oké-e velünk itt őnáluk. Amúgy a Litván nagyfejedelemség kora után vmikor az 1500-as, 1600-as évektől Litvánia Lengyelországhoz tartozott, aztán az oroszokhoz, majd 1920-40 közötti függetlenség után világháború – németek – majd Szovjetunió 1991-ig. A lengyel korszakban egy ideig Báthory István erdélyi fejedelem volt Lengyelország kormányzója vagy vmi hasonló, és ő volt az egyik alapítója a Vilniusi Egyetemnek. Voltunk benn a suliban és volt róla festmény több helyen is, talán még szobor is vhol. Meg az egyik hadvezére Litvániában esett el – Bekes Gáspár – őt a város feletti egyik hegybe temették, azt azóta is Bekes-hegynek hívják. Ma pedig a Litván Történelmi Múzeumban őrzik a koponyáját és sisakját. Még egy magyar vonatkozás, hogy az itteni városokban még mindig vígan futnak a magyar gyártású Ikarus trolik. Elsőre nem felismerhetők, mert más a kasztni, de a hátsó kerék tengelyén bizony a Rába felirat tetszeleg meg hát aki ismeri a régi Ikarus búgását, az ugye tudja, hogy mi a helyzet. Alig lehetnek vagy 30 évesek a járgányok, de persze mi nem vagyunk versenyképesek.

Az egyetem könyvtára több emeleten zegzugos szobákon át megy, nagyon érdekes. Az egyik szobában találtam egy japán-angol képes szótárt tele csupa elképesztő dolgokkkal. Az idő az első három napban csak napsütéses volt, a lehető legjobban alakult. Vasárnap volt havazás széllel, az egyáltalán nem hiányzott, de valahogy csak kibírtuk azt is. Bram az utolsó két napban húzta a bal lábát a térde miatt a napi 10-12 km-es gyaloglások után, meg nekem is törte a cipő néha a sarkamat, de ezt leszámítva mindenki jól volt.
Az esti kikapcsolódást a filozófiai értekezések jelentették, amikbe Vita barátja vitt bele minket, mint történelem szakos hallgató, aki a vallásról fejtegette a véleményét, hogy mennyire bóvlin felépített a keresztény és a mohemedán vallás is. Elég jól tudott érvelni, csak azt nem értettük, hogy mit kattog ezen ennyit, ahelyett, hogy inna egy sört.

Migleáéknál a Kira nevű kutya volt a főattrakció, aki rengeteg szőrrel ajándékozott meg minket. Ezt ezúton is köszönjük. Amúgy ugyanitt ettünk töltött paprikát, amit ők nem tudom, hogy hogy neveznek, de tényleg olyan csak más a fűszerezése.

Végül épségben megúsztunk mindent, vasárnap este értünk haza. Oda-vissza repülőút, 3 vonatozás, 2 buszút, 3 éttermi kajálás, tömegközlekedés + 1-2 apróbb ajándék 4 nap alatt – mindez kevesebb mint 120 euróból. Már rég utaztam külföldre 35 ezerből.