Szerda este szerveztek nekünk, cserediákoknak egy főzős estet. A cél az volt, hogy a különböző helyekről érkezett emberek bemutassák, hogy milyen is a hazai konyhájuk.  A végén kiderült, hogy elég sokan vállalkoztak rá, hogy csináljanak valami kaját, nem gondoltam volna, hogy ennyien veszik a fáradtságot. Valószínű minden nemzeti klikkben akadt valaki, aki jól főz, aztán az magával rántotta a többieket. Nálunk Andris volt a konyhafőnök, az ő vezetésével csináltunk paprikás csirkét – elég sokat. Mind a 6-an jóllaktunk belőle egyszer, meg maradt egy csomó kóstolásra a közönségnek és a zsűrinek. A nagy része el is fogyott még aznap este, úgy látszik sokan szerették. Főként a sok adag miatt volt elég munka vele, mire megcsináltuk szerda délután – 5 közepes méretű fazékban készült a csirke (15 comb), meg nem győztünk hozzá tésztát főzni. Kora estére lettünk kész, aztán vihettük is át az egyetemre az egyik épület 3 emelettel a földszint alatt lévő óvóhelyére, ahol egy kisebb tornacsarnok méretű helyen U alakban voltak egymás mellé tolva az asztalok. Oda rámolta le mindenki a saját főztjét. Jóval több mint 10 kiállító lehetett, úgy emlékszem: Kanada, Irán, Fro., No., csehek, lettek, mexikóiak, olaszok, koreaiak, törökök, portugálok..
3, 2, 1 sorrendben a dobogósok Irán, Kanada, Portugália lett (3, 2 lehet, hogy fordított sorrendben). Végigkóstoltam egy pár standnál, hogy mik vannak, talán a mexikói, lett és a kanadai standnál volt számomra 1-2 érdekesebb. Meg a portugál állítólag jó volt mindenféle halakkal, de az meg kimaradt nekem. A miénk talán nem volt túl látványos, de sokan visszajöttek másodszorra is kérni (1-2 fanatikus talán 3-szor is), mert ízlett, úgyhogy elfogyott. És közel sem voltak ők magyarok. Úgyhogy nem számít rossznak a magyar konyha, meg saját véleményem, hogy elég sok más standnál alig lehetett olyan kaját látni, amiről elhinném, hogy „normálisan” jól lehet vele lakni.

Főzőest

  Csütörtökön volt egy cserediák dizsi is. Végül is nem volt rossz, egész jó hangulatban telt, bár akik ismernek, azok tudják mennyire rajongom napjaink legjobb elektróslágereienek táncra csábító présgép-zakatolásáért. Úgyhogy negyed 2-re meg is untam a banánt és úgy döntöttem, hogy ideje lenne hazamenni. Óránként szokott lenni éjszakai busz (a központból kellett a külvárosba jutnom), de sajnos hiába vártam buszpályaudvaron, 20 perc alatt egy járat sem fordult meg. Kezdett gyanús lenni a dolog, megkérdeztem az egyik helybélit, aki próbált taxit szerezni magának, hogy miért nem jön busz, mikor be van írva a menetrendbe. Mondta, hogy sajnos csak hétvégén van éjszakai járat. Nem igazán örültem a dolognak, mert kb. 8 km a táv vagy több. A taxi ilyen távra itt 16-20 euróba kerülhet, úgyhogy a gyaloglás mellett döntöttem, pedig teljesen reménytelennek tűnt a dolog. Ez volt kb. 1.45-kor, de komolyan azt hittem, hogy reggel 6 előtt nem érek haza, és csodák csodájára 3.05 beléptem a lakás bejárati ajtaján. Ezek szerint próbáltam igyekezni, meg út közben stoppolni, de hallottam, hogy Finnországban nem szokás felvenni stopposokat. Nem is igazán foglalkozott velem senki. Így útközben eleget szidtam a helyi tömegközlekedést, visszasírtam a BKV-t, amivel legalább minden sarokra el lehet jutni. Meg éjszaka is hazatalál azzal a néhány járattal valahogy az ember. Igaz, Tampere vidéki nagyváros, Helsinkiben biztos van éjszakai busz hétköznap.

Éjszaka ( - Gy. András)

  A finn kezdő ígérkezett az egyik legérdekesebb tárgynak, tetszett is az első óra. A tanárnő lelkes, győzködötte az egész társaságot, hogy ez nem nehéz nyelv, mindenkinek menni fog. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy leadom, amiatt, mert nem esett jól a finn->angol->magyar és visszafelé konvertálás fejben.
  A hét jó vétele egy régebbi Bauer jégkorongos-kori volt, amit egy használtruha boltban kínáltak 8,5 euróért. Felpróbáltam többfélét is és ez tűnt a legmegfelelőbbnek. Árban is jó, volt, úgy döntöttem megveszem. A pénztárnál meg röhögtem egy jót: a pénztárosnő tudatta velem, hogy hétfőtől szombatig 50% kedvezmény van a ruhadarabokra, és mivel a korcsolya majdnem olyan mint egy cipő, ezért ez most 4,25 euróba fog kerülni. A vásárlás után nem sokkal kipróbáltam – elég kényelmes, de meg kell éleztetni. A közelben pár 100 méterre van 1-2 sportpálya, amin csináltak jégpályát, oda le lehet majd menni gyakorolni. Andris nézett egy mikrót 10 euróért egy hasonló helyen. Ha lesz szánkónk, majd hazahúzzuk.
  Kedden vagy szerdán reggel vártam a lakóház előtt kint Andrisra a szomszéd lépcsőháznál, hogy indulhassunk, amikor észrevettem, hogy a bejárat felett lévő tetőn fickándozik egy mókus. Aztán elkezdett felfelé mászni az épület teljesen függőleges betonfalán 1 méteres szakaszokat megtéve, és vagy 1 perc alatt fel is ért a 8 emelet magas ház tetejére. Látványos volt.

A mókus útja

   Az idő nem túl hideg mostanában, a hőmérséklet többnyire 0...-5 fok között mozog, de elég sok hó esett. Nagyjából olyan, mint amilyen régebben volt a téli idő otthon.

Ezt is láthatnánk a kulcslyukon kinézve