Bevezetés 2

  Szerda este megérkezett a 3. lakótárs. Egy finn srác, a Computer Science néven futó képzés elsőéves hallgatója. Vmi programozószak-féle lehet a dolog. Elsőre kicsit szűkszavúnak tűnt, azóta többet beszéltünk vele mindketten. Mesélt néhány érdekességet, pl. hogy a középsuli után jött a 12 hónap kötelező katonai szolgálat, csak azután jött egyetemre. Nem gondoltam, hogy itt van még ilyen (egy dél-koreai srác mesélte, hogy ő 3(!) évig volt sorkatona. Gondolom ott komolyabb a dolog Észak-Korea miatt). Nagyjából 5-6 fő az, akikkel volt módunk többször is beszélgetni, mindenki elég érdekes dolgokat mesélt a saját országáról. Kb. a felük távolkeleti – koreai, szingapúri, kínai.

  Andrissal főztünk már ezt-azt. Néha szükség lesz rá, hogy kiegészítsük az itteni menzás kosztot – ami elég jó, de kissé sovány: kevesebb benne a hús, és van hozzá jó sok zöldség.
 
  Voltam az IKEÁ-ban vásárolni egy asztali lámpát, ezzel kicsit jobb lesz, ha olvasásra kerül a sor. Volt vagy 1 óra kijutni az üzletig busszal, 1 átszállással, mert egyrészt a város másik oldalán van kívülről, másrészt néha kell 6-8 percet, esetleg kicsit többet várni egy járatra. Az árak egyébként szinte teljesen megegyeznek az otthoni IKEÁ-s árakkal.

  Szombaton útra keltünk körbenézni a városban. Felmásztunk az egyik fákborította dombra is. A tetején egy kilátó van  (a fenti második kép - Andristól) ahonnan a város egy jó része látszik, meg az azt körülvevő tavak is. A két tó közé beékelődött belvárost átszeli egy kisebb folyó, ami tulajdonképpen egy átfolyás a magasabban fekvő tóból a lentebb lévőbe. A városközpontban van egy vízerőmű, ami a folyó energiáját hasznosítja (az erőmű látható a blog elején lévő képen: a folyón jobboldalt lévő téglaépület.) A kilátó után visszamentünk a központba és célbavettük a város egyik nyilvános szaunáját. Én kissé kétkedve fogadtam az ötletet, miután kiderült, hogy a hely a tóparton van, így nem is lesz más teendőnk 100 fokra felhevülten, minthogy belemásszunk az alig pár fokos tóba. De mivel mindenki belevágott a dologba, én sem maradhattam ki - hát mit mondjak, történt egy s más érdekes, de azért túléltem.

  Fürdőnadrágban a szauna előteréig jutva még nem is volt semmi gond - persze odáig is kellett az öltözőből kimenet megtenni 15 métert a szabadban -7 fokban. Bent viszont tényleg rohadt meleg volt és folyamatosan öntözték a köveket, így néhány percenként érkezett egy jó párás égető hőhullám. 10 perc után elkezdte égetni a fülemet és az orromat, levegőt amúgy is csak szinte szájon át lehetett venni hatásosan, úgyhogy kimentem. Kicsit szédelegtem, amikor kijutottam a hideg levegőre, próbáltam a tóra koncentrálni és hogy a korlát segítségével sikeresen bejussak a lépcsőn keresztül a vízbe (A tópart hasonlított a Balatonra). Ez annyira jól sikerült, hogy derékig a vízbe érve vettem észre, hogy mindkét lábamon rajta van a papucs, de akkor már az egyik szépen el is lebegett a +8-os vízben, és amint nyakig mártózva megfordultam a visszaútra, a másik is. Az életben maradás esélyei pedig exponenciálisan kezdtek csökkeni, ezért gyorsan elindultam kifelé a vízből, és visszasiettem. Bent kissé jobban elkezdtem szédülni, így többet nem is mentem be a vízbe a következő két kör során, csak a levegőre.

  Amikor visszaérve az előtérben várakoztam pár percig, egy finn nő elkezdett a papucsomról mesélni. A lényeg, amit sikerült megértenem - angolul, kissé darabosan beszélt - az az volt, hogy ő látta az esetet. Erre nagyjából azt tudtam válaszolni, hogy "Hát igen." És kissé szégyellve hozzá is tehettem volna, hogy megértem az aggodalmait, ezt azért tényleg nem kéne, hogy ide jövök Magyarországról, és holmi olcsó távolkeleti műanyag fürdőpapucsokkal szennyezem el a csúcsminőségű élővizeiket. De inkább nem tettem hozzá semmit.

  Aztán a a szaunázás végén, amikor már kint felöltözve várakoztam, mutatta András, hogy van egy pár papucs a kinti fiókokon, amik olyanok, mint az enyém. És azok is voltak, úgyhogy a nő kimentette nekem. Kedves. Lehet, hogy egész sokat kellet utána úszni. Egyébként bent a szaunában egész oldott a hangulat, a finnek is beszédesebbek, mint egyébként, úgyhogy összességében elég jó volt. Utána pedig egész frissek lettünk.

  Még sikerült is volna a második bejegyzés vasárnap estig, de tegnap este sajnos kizártam magam a szobából. Ez sajnos előfordulhat, mert kívül ugyan van kilincs, de a zár bekattan magától, ha az ajtó becsukódik. A kulcs pedig bennmaradt a többszöri ki- be rohangálás után. Így a vasárnap éjjelt matracon aludva töltöttem a konyhában, mint egy hete vasárnap is az érkezésünkkor.

  Ma reggel kaptam pótkulcsot és újra bent vagyok a szobában, szerencsére. Az időjárás most már -10...-15 fok körüli, szóval alakul. Mától indul a félév.