Végre valahára Finnországot is utolérte a tavasz. A héten stabilan 15 fokos időt élvezhettünk, ez még az esős idő beköszöntével sem nagyon akart romlani, kivéve egy kicsit csütörtökön és pénteken. Ez elég nagy dolog, mert április végén egy szép pénteki napon még vittem le mosnivalót az udvaron keresztül szakadó havasesőben, és még 1,5-2 hete is volt 5-6-7 fokos idő. Abból kiindulva, hogy Csabi szerint Lappeenrantában csütörtökön 24 fok volt, csak lesz itt is valami késő tavaszi meleg a hátralévő időre.

  Ezt a tavaszkezdés dolgot 1-1,5 hónappal korábbra gondoltam még amikor ideérkeztünk. Lehet, hogy ha tudtam volna, hogy az utolsó három hétre lesz normális idő, visszaváltottam volna újév napján a repjegyet. De azért túl lehetett élni. A tél elég jó volt, csak ez a hosszú átmenet tél és tavasz között másfél hónapon át elég kellemetlen volt.

  A mindenféle történés mellett, ami az elmúlt hetekben történt, jó érzés tudni, hogy meglesznek a kreditek, úgyhogy remélhetőleg nem kell visszafizetni az ösztöndíjat – az kicsit kényelmetlen lenne. Hogy hallhassunk egy-két mélyenszántó gondolatot is, beszúrok ide egy általam megrendelt szövegrészt, amit Csabi írt összefoglalásként az Erasmus-félévéről. Ha jól tudom, ő a jövő hét elején utazik haza – nekem lesz még plusz egy hét. Tehát:

  „Erasmus jelentkezésem az egyik legjobb döntésem volt eddig. Az otthoni pörgés és hajtás meg életvitel után kellett a változás. Az élet lassabb és nyugodtabb és az embernek sokkal nagyobb a biztonságérzete, ez utóbbi az egyik legnagyobb plusz itt. Néha-néha azért hiányzott egy kis stressz vagy feszültség az életbe, de azért az is eljött a leadások és vizsgaidőszak során.
A legfontosabb, hogy ha az ember tényleg úgy dönt, hogy külföldi féléváthallgatásra megy, akkor ne vállalja magát túl kreditekkel és utazzon és lásson új helyeket. Én Helsinkibe, Stockholmba és Tamperébe juttotam el, utóbbi azért is volt jó, mert Alexot is sikerült meglátogatni és eltölteni együtt pár napot.
  Persze azért itt sincs kolbászból a kerítés, itt is vannak "kedves" emberek, akik otthagynak a közös projekt közepén, a pia is drága, viszont lelkileg és agyilag annyi pluszt kap az ember, hogy otthon/bárhol máshol ebből sokat hasznosíthat, egyszerűen nyitottabb és talán elfogadóbb mindenre.”

  Ez a beszéd. Én is tervezek egy hasonló záróbejegyzést a végére. Meglátjuk, mi lesz belőle.

  Pénteken voltam egyet gokartozni. A Paawola koli lakóinak szervezték 20 főre, aki időben jelentkezett, belefért. A város egy kissé távolabbi szegletében volt a helyszín egy átalakított üzemcsarnokban, egyből eszembe is jutott a „Nyomásviszonyok üzemcsarnokban” c. tétel (egy otthoni vizsgám anyagából). A pálya nem volt túl hosszú, bár lehet, hogy nem is annyira rövid, átlag 25 másodperc volt egy kör. Még sosem vettem ilyenben részt amúgy, meg is látszik a végeredményen – a B csoportban 10-ből 8. lettem. Volt rendes overálunk és sisakunk is, meg a végére megéreztem, hogy hol van a megcsúszás határhelyzete – hogy szépen fejezzem ki magam, de elsőre ennyire futotta. 1-2-en egyébként feltűnően vadul mentek, kb. tolták lefelé a pályáról azokat akiket utolértek, és mivel ilyen rácsszerű izével van körülvéve a kocsi, lehet is lökdösni a másikat mint a dodzsemen. Hát velem is ezt csinálták, és ez nem tűnt annyira biztonságosnak, mikor 30-cal rongyolsz egy tök éles kanyarban és nincs rajtad biztonsági öv. Ott ha kirepül az ember és elcsapja egy másik kocsi, darabosra törheti magát. Úgyhogy nem volt rossz, de az ilyenek miatt nem voltam elragadtatva.

  Amúgy meg még igyekszem szaunázni, beszélgetni ismerősökkel, körbenézni a környéken az új tavaszi tájkép mellett, mert már nem sokáig leszünk itt. Egy képsorozat az utóbbi pár hétről, mindenféle dolgokról – lesz pár kép zárakról, hogy bemutathassam Finnország egyetlen zármárkáját, az Abloy-t (ejtsd: abloü – úgy tudom, ez a helyes finn kiejtés). Legalábbis én csak ilyen márkájút láttam eddig az élelmiszerbolttól a semmi közepén lévő láncos lakaton át a saját szobaajtómig. Onnan tűnt fel a dolog, hogy feltűnően hasonlóan és egyedien néznek ki a zárak errefelé:

Abloy 1

2

3

4

5

6

7

8

Tavaszi égkép 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

Innentől képek a zöldülő környékről

Finnországban a talajt kb. mindenhol kicsi és nagy sziklák borítják,
 a hó elvonultával ezek elég feltűnővé váltak városon belül is

Megviselt lábtörlő

Mikontalo koli - tőlünk nem messze

És a kilátás belőle

Sziklák megint

Park, művház

A házunk is sziklára épült - mint valami bibliai utalás

Egy kis erdő a városban

Sziklák és az egyetem

Előkerültek az amerikai kocsik - itt egész sokat látni belőlük a nyári szezonban

Egy kidobott fogazógép - ejnye-bejnye

Finn zászló: nemzeti ünnepeken mindig felhúzzák,
ez pl. Anyák Napján volt - az itt munkaszüneti nap,
 és egy héttel később tartják mint otthon

Építési terület

 

Megtelt a kocsma kiülős része