Nos. Már elég hosszú ideje tavaszt igérő idők vannak mifelénk is, de ez itt kicsit másképp néz ki, mint otthon. A hó március vége felé vagy kétszer is majdnem elolvadt, de aztán meglepetésszerűen érkezett egy új adag, ami adott annyit, hogy kitartson. Meg bizony a hőfok is most a hét elején lekúszott -1, -2-re, meg előtte is volt hasonló rövid ideig, de ezeket leszámítva már elég sokat élvezhettük a +3, +4 fokos időket. Na meg hogy a Nap már elég magasan jár, meg elég sokat süt, eltekintve pár borúsabb naptól. A nappalok már jó hosszúak, este fél9-kor sötétedik most éppen. Fanatikusok továbbra is ellenőrizhetik az aktuális időjárási adatokat:

  http://en.ilmatieteenlaitos.fi/weather/Tampere

  Ma éppen pl. 0 fok körül van az idő, viszont a Nap már olyan melegen süt, hogy a fényben +10..+15 fok közötti lehet a hőérzet. Szóval elég érdekes. Pl. Andiék szobájában (őt még talán nem említettem, de ő is itt cserediákoskodik), ami dél felé néz a délelőttök már kb. 25 fokosak, annyira felmelegszik a betonszerkezet. Az én szobám keleti elrendezésű, úgyhogy élvezhetem majd a kellemes hűvöst remélhetőleg a melegebb idők során is. Nem gondoltam, hogy ez 0 fokos időben is szempont lehet. Mindenesetre abból, hogy a Nap már ennyire melegít, valószínű az lesz, hogy előbb-utóbb most már tényleg bezár a bolt a hónak. Jövő hétvégére az előrejelzés szerint +8...+10 fokos idő is lehet. Szóval ilyen itt az átmenet.

  Múlt hétvégén meg elutaztunk Tallinba. 4 helyett 3-an. Andris Úr beteg lett, aztán pihenőre tette magát inkább. Szóval, oda komppal lehet átmenni Helsinkiből, kb. 70-80 km-es táv tengeren Észtország. A hajóút 2 vagy 3 óra hosszú járattól függően. Nagyon érdekes város. Valójában a belvároson kívül nincs túl sok látnivaló, tele van hagyományos lakó meg iparnegyedekkel, viszont a belváros nagyon szép. Az egészet körbejárni nagyjából egy egynapos túra és mindenféle középkori meg kicsit újabb épület éri egymást, bármerre is jár az ember. Van nagyon régi városháza (1400-as évek), gyógyszertár – ha jól olvastuk ez a világ legrégebbi ma is üzemelő gyógyszertára, a fénykép tanúsága szerint 1422-es évjárat. Belül van egy kiállítás, ahol a legrégebbi meg kora 20. századi gyógyszerészeti/orvoslási dolgokat mutatják be. Hát a legrégebbiek között voltak vmi naftalinos löttyben úszó emberi kéz, bogár és szarvaspénisz is. Persze volt azért mérleg is, de az ilyenekre jobban emlékszik az ember. A Szent Olav templom tornya 159 m magas, egy ideig ez volt a világ legmagasabb temploma, amikor megépült (1549 a Wikipédia szerint). Van még 2-3 könnyen kiszúrható ortodox templom is óorosz feliratokkal, belül meg tele ikonokkal meg mindenféle elképesztő díszítésekkel. Nagyon látványosak belülről. Vagy kettőben is eltöltöttem egy csomó időt, hogy végignézzem, mi minden van belül. Otthon én is láttam már elég templomot, de ezek meg tök másak, nekem tetszettek. Ezeken kívül meg ha csak úgy járkál az ember a belváros szűkebb-szélesebb kövezett utcáin, még úgyis lát elég érdekeset az ember. Mindenhol hangulatos az utcakép, a legyegyszerűbb régi lakóházak is szépen néznek ki. A középkori épületek amúgy furcsamód elég nyugatiasan néznek, mivelhogy Tallinn tagja a nyugati Hanza kereskedővárosok hálózatának, dán fennhatóság alatt is állt a kezdet kezdetén stb. Szóval nem egy tipikus keleti vagy nyugati város, hanem sokminden keveredik. Ja és láttam egy magyar éttermet! „Kapitan Tenkes” vagy valami hasonló volt a felirat, hát még le se fordítottam az agyamban, már röhögtem. Anával és Brammel ketten voltunk ezen az úton, kicsit nehéz volt elmagyarázni, hogy mekkora poén nekem külföldön találkozni a Tenkes Kapitányával.

Kikötő hajókkal - a miénk is hasonló méretű volt a képen láthatóhoz

A másik hajó kéménye a hazafelé úton

A tallini érkezés örömére

Egy kis magyar vidék a tallini külvárosban

Vegyes érzelmekkel a villamosnál

Tallini belváros 1

2

3

4

5

6

7

8 - akár egy pesti utca is lehetne

9 - főtér a városházával

10 - Szent Olav templom

11 - valami nagyon régi óraművel a háttérben

12 - a gyógyszertár

13 - főtér

14

15 - ortodox templom

16

17

18

19 - regi étterem

20 - így nézett ki belülről

  Amúgy a szállás Litvánia után ismét couchsurfinggel történt Andris és Bram jóvoltából. Csütörtök este Helsinkiben aludtunk egy fiatal finn tévés személyiség lakásában (:D). Ő pedig nem más mint Ina Mikkola. Ez valami riport az Angry Birdsről (finn találmány) amiben ő is megszólal:

  http://www.youtube.com/watch?v=iHe5qzwRF3o

  Nem volt egy mindennapi élmény. A csaj elmondása szerint eredetileg is a médiában készült dolgozni, és a műsor amit most készít, az egyik kedvence volt, és csak reménykedhetett, hogy egyszer majd jópár éves szakmai tapasztalattal beveszik őt oda a finn tévéhez, de aztán valami furcsa csavar folytán már ott dolgozik 21 évesen. A zenemániás barátjával lakik, a lakásuk egy dekoráció kiállítás, minden tele volt poszterekkel, képekkel, matricákkal a legnagyobb művi gonddal elrendezve. Szóval elbeszélgettünk, aztán reggel jó rossz volt korán kelni a hajóhoz. Helsinki előtt csütörtök délután megnéztük Hämeenlinnát, ahol van egy szép vár és egy tó. Kb. ennyi.

Hämeenlinna 1

Hämeenlinna 2

  A hajóút odafelé (mármint Tallinba) egy Titanic méretű komppal történt. Mint kiderült, errefelé ez a normál utas- és járműszállító hajóméret. Meg is jegyeztem, hogy hűha, mire megkaptam Bramtől, hogy ugyanmár ez semmi. Gondolom Belgiumban az óceánnál vannak ennél nagyobbak is. De hát ugye aki a nagymarosi komphoz van szokva... Egyébként belülről olyanok mint egy kisebbfajta szálloda szobákkal, étteremmel, játékteremmel stb. Úgyhogy ha éjszaka megy valaki hosszabb útra, egy kis plusz pénzért aludhat is. Még egy kis pluszpénzért másra is költhet.

  Vasárnap délelőtt visszatérve Tallinból szétnéztünk kicsit Helsinkiben, mert még egyikőnk se volt korábban, csütörtök este meg már csak aludni érkeztünk meg. Bram levált és hazament, mert dolga volt, András 2 és barátja Attila (akit B. Balázs ismerhet Kaposvárról) csatlakozott hozzánk. Aztán végül nélkülük, de megnéztük Suomenlinnát, ami egy szigetcsoport Helsinkitől délre. Egy jó nagy erődítményrendszert építettek rá és fejlesztgettek a történelem során az elmúlt 300 évben. Ma már csak turistalátványosság. Asszem volt itt pár ütközet is, amikor Helsinki védték a tenger felől. Voltak itt svédek és orosz katonák is, attól függően, hogy Finnország épp kihez tartozott, pl. az összes megmaradt ágyú az 1800-as évek végéről orosz feliratokkal tarkított. Hosszas utakon lehet bolyongani mindenfelé, jó hely, hasonló mint egy egri várnézés.

  Ja és persze még a tallinni szállásunkról: egy családnál laktunk. Az anyuka fogadott minket. Nagyon rendes volt, kaptunk tőle egy csomó hasznos infót a városnézéhez, meg fuvart a vasárnap kora reggeli kompjárathoz a kikötőbe. Elég sokat kérdezett mindenki hazája felől, egyszer odanyomott hozzám egy Magyarország térképet, mert lehet, hogy jövő nyáron arrafelé autóznak, hogy adjak pár utazási tippet. Persze adtam. A térkép 2002-es gyártású volt, de még mindig volt rajta Leninváros :). Ezenkívül felkért minket, hogy ha van kedvünk, akkor ad alapanyagot és csinálhatnánk valami honi ételt ki ki a saját országa szerint. Ana passzivitásba vonult, de persze a két keményfejű mérnökhallgató megmutatta: Bram csinált mindenféle extra belga ízesítéssel gofrit, én pedig merészeltem egy pörköltet összedobni. Mindkettő eléggé ehető lett, úgyhogy jól szórakoztunk. Érdekes, hogy összeségében a gofrival lett több meló, én kényelmesen hátradőlhettem, miután elkezdett rotyogni a hús. Bár a lábas kicsit rossz volt, úgyhogy elkezdett kicsit megégni a cucc, de még időben korrigáltam.

Helsinki főtér

Suomenlinna 1

Suomenlinna 2