Elkezdődött a küzdelmem a jéggel. Tervbe vettem, hogy az újjonan beszerzett használt korimmal elkezdem fejleszteni a gyenge korcsolyás készségeimet. Már voltam lent párszor a közeli jégpályán egy-egy 25 perces szenvedésre, amik már kezdenek kevésbé szenvedősek lenni, mert kezdem megtanulni, hogy hogyan kell haladni a korcsolyával nem csak egy helyben állni. Ilyenkor az esti órákban, amikor lemegyek egy csapat gyerek szokott jégkorongozni valakinek a bátyójával vagy a faterral, meg lent szokott lenni még egy szülő vagy nagyszülő egy pár gyerekkel, aki letologatja a havat a jégről. Én meg ott szerencsétlenkedek egymagamban. Igazából nem nagyon törődnek velem hál’ Istennek, pedig azt hittem, hogy én leszek a nevetség legfőbb tárgya. Szerencsére még nem estem, de most hogy így leírtam, már nem kell sokáig várni rá. Andrissal nyomnánk ketten egyébként, de ő meg sajnos ráesett a kezére pont amikor a legelső alkalommal lementünk, hogy kipróbáljuk a korit, és eltörte a kezét egy helyen a tenyerénél – szerencsére nem annyira komolyan, de 4-5 hétig semmi sportolást nem csinálhat.

(Egy-két kép a környékünkről)

A ház ahol élünk 1

A ház ahol élünk 2

A tábla, ami minden sarkon, épületen ki van téve -
"Szabadon hagyni" a jelentése - a kocsibejáróra
vonatkozik, de egy jó ideig el nem tudtam képzelni, mi lehet.

  A nappalok már valamivel hosszabbak. Amikor megérkeztünk, reggel 9 után világosodott ki és nem sokkal 3 után már be is sötétedett, szóval nem egész 6 órán át volt világos. Most általában 9 előtt feljön a nap és fél 5 körül sötétedik. A hőmérséklet beállt a héten többnyire -7...-12 fok körül. Jövő hétre várható akár -20 is. Eddig kb. -16,-18 lehetett lehetett a leghidegebb éjjelente.
  A lakótársunkkal, Villével egészen összehaverkodtunk. Legutóbb velünk jött bulizni. Szoktunk egymásnak mindenféle sztorikat mesélni érdekességekről, hogy milyen az élet itt meg  Magyarországon. Gyakran emlegeti a hadseregben töltött 12 hónapját. Legutóbb kapott postán egy emlékkönyvet – egy tök igényes keménykötésű kiadványt a szakaszuk életéről, szöveg + fényképek. Nem gyenge. Folyóvizen kenuval, mocsárban, ősszel nyirkos ködben a 30 méteres fenyvesek alatt, Lappföldön sífutó felszereléssel, az erdőben lövészárkot ásva, 40 kilós menetfelszereléssel gyalogolva...volt olyan kép is, amin egy lánctalpasuk alatt szakadt be a jég a folyón és vagy 2 méter mélyen a vízben álltak vele. És az a durva, hogy a srác kb. olyan testalkatú mint én vagy Andris, meg fiatalabb is. Lehet, hogy nem éltem volna túl. Legutóbb beavatta Andrist az éjszakai hómenedék építés rejtelmeibe. A szolgálat ideje alatt aludtak így szabadtéren -25 fokban Lappföldön.
  Az e heti buli az egyetem szaunájánál volt. Finnországban egyébként a legtöbb helyen meztelenül szokás szaunázni. Erre az utóbbi időben jöttem rá, mert a legutóbbi szaunázásunkkor talákoztam fürdőruha nélküli emberekkel először odabent. Persze lehet menni fürdőruhában is. Érdekes, hogy a városban lévő közszaunában többnyire finnek voltak és mindenkin volt fürdőruha. Lehet, hogy azért mert ott vegyesen voltak nők és férfiak. De állítólag családon belül teljesen megszokott, hogy ha együtt szaunáznak szűk körben, akkor fiúk-lányok meztelenek és kész. Az egyetemi Teekkarisaunában (Műszakis hallgatók szaunája – kb. így fordítható) a fiúk általában mind ruha nélkül vannak benn, lányok is szoktak lenni páran, de a többségük szintén fürdőruha nélkül. Számomra meg a többiek (magyarok) számára is furcsa ez, de a nyugat-európaiak többségétől azt hallottam, hogy ők szoktak odahaza is szaunázni és sokszor ugyanígy fürdőruha nélkül, úgyhogy ők ezt elég lazán veszik.
  Bár a cserediákok közül a lányok mind fürdőruhában mentek, ahogy láttam. Szóval a buli úgy nézett ki, hogy lehetett szaunázni, a szaunával egybeépítve pedig volt egy épület, ahol ment a buli, a marha nagy üvegfelületeken keresztül pedig jól lehetett látni a 10 méterre lévő szaunabejáratot ahová kijöttek a srácok ácsorogni vagy a hóban hemperegni egy szál törölközőben vagy anélkül. Az őrültebbek elfutottak az egyetem főépületéig – kb. 250-300 m oda-vissza, megkerülték az ott lévő obeliszket és úgy jöttek vissza (persze semmi cipő vagy papucs, meg pláne nem ruha...). Volt aki az obeliszknél csinált még egy hóangyalt is. Állítólag egy lány is volt köztük (ő viszont cserediák és nem ruhában szaunázott, ahogy mondták). Ezeket leszámítva a buli teljesen áltagos volt. Mi nem próbáltuk ki a meztelen szaunázás örömeit, bár asszem ketten voltak benn közülünk fürdőruhában. Majd talán legközelebb.
  Foglalkoztam már valamennyit házikkal, mert a beadandók egy részét márciusig meg kell csinálni. Nem túl egyszerű egy-egy szakmai szöveget megírni angolul, de azért megoldható. Néha kell szótárazni.
  Vasárnap elmentünk megnézni ketten a tamperei városközpont közelében lévő 120 m magas kilátótornyot. Ez az egyik tó partján található – a várost körülveszi egy pár vízfelület. Az építmény egy vidámpark közepén áll, azt majd májusban ki is próbálhatjuk. A torony tetejében egy étterem van, ami szépen lassan körbefordul, hogy a vendégek még jobban élvezzék a kajálást. Egyszer mintha hallottam volna, hogy Nyugat-Európában van egy hasonló valamelyik nagyvárosban. Talán Berlin az. A belépő jegy árát hallva majdnem meggondoltam magam – kicsit soknak találtam a 8 eurót. De mit tehet az ember, ha már elment odáig. Aztán felmentünk és negyed óra elteltével már úgy voltam, hogy még talán így is megérte. Tiszta volt az idő, a terep nagyjából sík minden irányban és épp előtűnt a lemenő Nap a felhők közül, úgyhogy szép volt a kilátás. A legtöbb kilátót az ember 5 perc alatt megunja, itt meg voltunk majdnem egy órát mire a fényképezés után végignéztük az összes látnivalót. Enni nem ettünk az étteremben, az kicsit drága lett volna, az étterem alatti kilátószinten nézelődtünk. Hazafelé jövet egy biciklis előttünk ejtette el egy műanyag dobozban a fogsorlenyomatát vagy mijét, de még sikerült utolérni és visszaadni neki. Úgyhogy megvolt a napi jócselekedet.

Épül a kilátó

Így néz ki készen

Ilyen a kilátás fentről

Érdekes alakú Nap

A lift kijelzője