Miért éppen Alaszka?

Megejtettük 3 fős felállásban a félévünk utolsó kirándulását, Gáborral és N. András Úrral. A választás Szentpétervárra esett. Szerintem előtte is úgy voltunk, hogy megéri meglátogatni, de utána mindenképp. Nagyon jó hely. Már láttam pár európai nagyvárost Nyugaton és Délen, és úgy tűnt, felveszi velük a versenyt.

Az utazás úgy nézett ki, hogy Tamperéből elruccantunk Helsinkibe vonattal, és onnan hajóval utaztunk át Oroszországba. Ez azért jó, mert ezzel a hajóval Finnországból utazva EU-s állampolgároknak nem kell vízumot váltaniuk a belépéshez, viszont legfeljebb 72 óráig maradhatnak Oroszország területén. Az út előtt utánanéztünk a pontos feltételeknek – hogy milyen papírokat kell felmutatni stb., és közben hallottunk mindenféle mendemondákat, hogy az orosz hatóságok elég szigorúak, a városon belül nem lehet akárhová menni..stb., de ezek nem bizonyultak igaznak. A határátlépés az útlevelezés miatt kicsit hosszadalmasabb volt meg le kellett adnunk 1-2 egyszerű papírt, amiket ki kellett töltenünk a személyi adatainkkal, de nagyjából ennyi. Az orosz oldalon a határőrök közül 1-2 kicsit szigorúan nézett ránk, de elég simán ment minden. A finn oldalon lazábban kezelték a dolgokat, de mondjuk hazafelé épp a finn vámosok kaptak el minket egy rutinellenőrzésre és kipakoltatták a táskámat. Ezt azért csinálták, mert a hajón vannak vámmentes árukat kínáló üzletek, és megvan szabva, hogy mennyit vihetsz le a hajóról alkoholból és cigarettából. Pl. röviditalnál ez 1 liter. Ezt a mennyiséget ki is használtam, mert pl. egy márkás finn vodka, amit Tamperében 12-13 euróért mérnek, az ott csak 4-be került – fél liter.

Amúgy a hajó megint elég nagy volt, mint a Tallinos útnál, a megtett táv itt viszont kb. 250 km volt, szóval estétől reggelig utaztunk oda is meg visszafelé is. Tallin csak 70 km volt. A kabinunk elég jó volt, viszonylag csendes, a hajó aljában található, viszont lehet, hogy mi fulladtunk volna meg elsőnek, ha valami baj van. A boltokon kívül voltak bárok, kaszinó, mozi, sztriptízbár (az most nem volt nyitva sajnos). A kaszinóhoz hazafelé jövet találtunk egy 1 eurós kupont, amit el lehet verni, gyorsan húztuk is a csíkot kipróbálni. Aztán a kaszinós bácsi beröffentett nekünk 1-2 játékgépet. 3-4 percig tartott kb. mindenkinek a pénz, de hát nagyjából ennyi ideig is érdekes a dolog. Oda és visszafelé remek kártyapartikat játszottunk Gábor magyarkártyás paklijával, meg ittuk az olcsó alkoholt.

Voltak kisebb zökkenők azért, pl. majdnem elvesztett cuccok, 1-2 kicsit feltört láb és vízhólyag, de nagyjából ennyi. Túléltük az utat.

Vasárnap este indultunk és csütörtök reggelre értünk haza, Oroszországban szűk 3 napot töltöttünk hétfő reggeltől szerda estig. Hétfőn várost néztünk meg elfoglaltuk a szállást, ami egyébként nagyon jó volt. Átszámítva kb. 4500 Ft/éjért szálltunk meg a városközponttól 2-3 km-re. Egy szakadt bérházas belső udvarról nyílt a lépcsőház, ami végig nagyon szakadt volt belülről is, de a felső szinten ez a kis szálló teljesen fel volt újítva belülről, kényelmesek voltak az ágyak, a személyzet segítőkész volt – tudtak angolul, ami elég nagy szó: arrafelé sem sokan tudnak nyelveket, úgy mint nálunk. Ennek ellenére azért boldogultunk mindenhol.

Szentpéterváron elég jó a tömegközlekedés, 5 metróvonal van, azzal kb. minden főbb helyre el lehet jutni. Tök sűrűn jönnek a vonatok, egy vonaljegy 25 rubel – kb. 190 Ft. A vonaljegy nem egy kis papírfecni mint Pesten, hanem érme, amit bedobsz a beléptetőkapunál és már benn is vagy, nem kell ellenőrökkel szenvedni. A megállók között megy vagy 2 percig teljes sebességgel a kocsi – kicsit nagy a város. A metróaluljárók szépen ki vannak díszítve – díszlámpák, -korlátok, néhol márványozás, nem koszosak, Pesttel ellentétben szinte élmény volt metrózni. Villamossínek voltak itt-ott, de villamost nem láttunk ha jól emlékszem, viszont busz és troli volt egy csomó (azoknak egy jó része még mindig részben vagy egészben magyar gyártású), azokat nem próbáltuk ki.

A város elég híres főbb látnivalókból tevődik össze, ezeken kívül még van egy csomó más minden is, itt-ott kisebb nagyobb templomok, szép épületek, utcák, amiket szintén érdemes látni. Néha találni a mellékutcákban a központtól távolabb 1-1 nem annyira neves palotát vagy templomot. Még ezek is nagyjából olyan látványosak mint Helsinki főtere és környéke.

A főbb látnivalók a Péter-Pál erőd, Admiralitás, Izsakovszkij-katedrális, a Téli Palota, az Auróra cirkáló, van még egy elég nagy dzsámi is pl., az nem tudom, hogy kerülhetett oda.

Tudnék írni eleget a helyekről, inkább csak a Téli Palotát említem meg, ami Ermitázs Múzeum néven is fut. Az tényleg elég durva hely volt. Nagyjából olyan méretű 3 emeletes hely mint a BME K épület, csak kb. másfélszer-kétszer akkora alapterületen, és tele van műkincsekkel. Reneszánsz, barokk festmények, klasszicista meg ókori meg mindenféle stílusban díszített termek, ókori görög vázák, római mellszobrok, ősi keleti kőbe vésett írások, középkori, ókori fegyverek, egyiptomi műkincsek köztük egy vitrinben kiállított múmiával, kb. 7-8 festmény Van Goghtól, Gauguintől, Picassótól és még sorolhatnám. Nem vagyunk múzeumba járós típusok, de ez még minket is lekötött. Kb. 3 órát tudtunk rászánni a múzeumra, de a felét se láttuk az egésznek szerintem. Ja és mindez ingyenes volt diákkal(!) – a finn diákot is elfogadták, amúgy kb. 3000 Ft lenne a jegy, még az se drága.

Elég sok park van a belvárosban, ezek közül 1-2 igen nagy, és mindegyik elég szépen rendben van tartva. Az utcák sem túl koszosak, pedig nem láttunk állandóan takarítókat.

Szentpétervár amúgy 4,5 millió lakosú, ez volt vagy 200 évig Oroszország fővárosa, előtte és utána Moszkváé volt ez a szerep. I. Péter alapította az 1700-as évek elején, a város eléggé megtervezetten épült és bővült széles utakkal és mindenféle nagy épületekkel. A város gyakorlatilag a Néva deltatorkolatán található (ahol a Balti-tengerbe ömlik), tele szigetekkel, csatornákkal. Tényleg elég érdekes hely.

Hétfőn és szerdán mentek a városnézős programok, kedden is, de akkor délután kiutaztunk Peterhofra, ahol a cári nyári rezidencia található. Ez a várostól nyugatra a tengerparton helyezkedik el, vonattal kb. 45 perces út. Ez I. Péternek készült, bár ő már nem élte meg a teljes befejezését. Van egyébként egy másik nyári palota is a várostól délre, az meg asszem Nagy Kataliné volt. Oda nem jutottunk el.

Ezt a helyet (mármint Peterhofot) szokták az orosz Versaille-ként is emlegetni, a palota Versaille-i kastélyhoz hasonló. Van egy kisebb parkja a főbejárat előtti részen (az csak 200x200 m nagyságú lehet), és van egy nagy a túloldalon a tengerpart felé, ami meg vagy 2x1 km. Előbbi zárva volt, a palota múzeuma is, szóval az épületbe nem jutottunk be, viszont a nagy parkot körbejártuk – nekem nagyon tetszett, elég rendezett, sok érdekes hellyel, ösvénnyel, a tengerpart se néz ki rosszul, a palota előtt van egy nagy vízlépcső ami a tengerbe ömlik a parkon keresztül, tele szökőkutakkal, aranyozott szobrokkal. Ez is olyan, hogy többször meg kellett nézni, mire felfogja az ember, közben törölgettük a szemünket, hogy jól látunk-e.

Visszafelé a vonatra már nem volt időnk jegyet venni, aztán csak felugrottunk, a kallernak meg próbáltunk bólogatni, hogy jegyet szeretnénk venni (merthogy a vasútállomásról kifelé is van kapu, amin csak a jegy vonalkódját odadugva lehet kijutni – ezzel már tényleg úgy voltunk, hogy nem is olyan fejletlen ez az Oroszország), ő pedig annyit mondott, hogy oké és továbbment. Szóval nem nagyon érdekelte. Mi meg nem tudtuk, hogy hogy jussunk ki a Baltijszkij Pályaudvarról. Aztán behazudtuk a nőnek a kapunál egy kis településnek a nevét (Szergijevó – közben már elég jók lettünk a cirillbetűk olvasásában), amit útközben láttunk és nem volt jegypénztár meg állomásépület – mondván emiatt nem tudtunk jegyet venni, ő meg kiengedett, hogy akkor húzzatok innen. De igazából tök kedves volt és nem akadékoskodott. Úgy általában véve elég szimpatikusnak és udvariasnak tűntek az emberek. A városban elég nagy a forgalom, dugók is vannak, az autók néha tényleg elég érdekesen cikáznak meg váltanak sávot, de ahhoz képest alig hallottunk dudaszót. Ezen nagyon csodálkoztam, azt hittem itt még türelmetlenebbek az emberek mint otthon. De ahhoz képest mindenki egész normálisan viselkedett. A legtöbb helyen ez volt tapasztalható.

Eddig elég pozitív dolgokat mondtam a helyről és az országról. Azért volt olyan, hogy Péterváron a szebb részekről 1-2 utcányira betértünk a helyi Józsefvárosba. Ott volt elég sok kínai piacosokhoz hasonló kereskedő meg szegényebb kinézetű utcai arc. A vonatról utazva láttunk valamit a külváros panelrengetegéből, meg a hajóról a csúnyább iparnegyedes szigeteket. Az utcán a menő márkás kocsiktól a szakadt Ladákig megy a paletta, az emberek között látni szegényebbeket, bár nem annyira feltűnően sokat – ez biztos a belváros miatt is lehetett. Szóval látszik, hogy vannak elég nagy különbségek a társadalomban meg szegénység is, vidéken ez biztos jobban látszódott volna. De mondjuk a város/tömegközlekedés működése azt mutatta, hogy igyekeznek gatyába rázni a dolgokat. Meg azt hihetné az ember, hogy ez biztos olyan lesz, mint a Szovjetunió, hogy jobb ha meghúzzuk megunkat, de valójában teljesen szabad a város légköre (vörös csillagot se nagyon láttunk). Bár azért a hatóságok gyakran feltűnnek itt-ott. Azt hittem, hogy zsebelés meg lopás szempontjából valami veszélyes hely lesz ez a város, de egyáltalán semmi ilyen nem történt, bár egyes helyeken, pl. vasútállomáson előfordulnak nem túl bizalomgerjesztő arcok.

Na, kb. ennyi. Jó volt. Jöjjenek a képek: